számos nép mitologiájának és folklorejának, az európaiak közül kivált a germán népekének jellemző alakjai. Törpeségük foka, valamint az emberhez való viszonyuk nagyon különböző; de többnyire inkább rossz-, mint jóindulatu lények, melyeket legtöbbnyire a föld kincseinek őrzőiképen ismer a néptudat.. Mítikus magaslatukról a még élő hagyományban már rendesen a szervetlen népmonda és mese fokára sülyedve látjuk őket, ahol bizonyos varázslat segítségével rendesen a természetfölötti erőkkel szövetkező hős mellé vagy ellene állanak. Feltünő vonásuk főleg a germán mondákban a fegyverkovácsolásban való csodálatos ügyesség. Ebből és a kincsek őrzéséhez való viszonylatukból enhemerisztikus magyarázók históriai emlékek elhomályosult nyomait sejtik a Törpékről való hagyományokban és azt vélik, hogy a későbbi hódítók magasb termetétől feltünően eltérő antropologiai sajátszerüségü és a fémek kohászatában náluknál jártasabb (némelyek szerint csúd, vagyis ősfinn, tehát ugor) benszülöttek emléke él e mondákban. Ezt azonban a Törpéket szerepeltető mondák összességére nézve alig lehetne igazolni; habár annyi kétségtelen, hogy amint az óriásokról szóló hagyományok egy részében, ugy itt is volt némi szerepe a históriai emlékezések mondai túlzásának és kiszinezésének.