A teknős már a Shang-Yin-kortól kezdve megkülönböztetett tisztelet tárgya volt: hasi páncélját természetfölötti világgal történő kapcsolatteremtéshez használatos jósláshoz használták. Később a hosszúélet szimbóluma lett, az erő és az állóképesség jelképe. A kőből faragott teknősszobrok kedvelt talpazatul szolgáltak a feliratos emlékkövekhez, erre talán befolyással voltak az indiai legendák, amelyek szerint a világot a vállukon hordozó elefántok teknősökön állnak. Ennek egyfajta előzménye Kínában is fellelhető, a korai elképzelés szerint, Ao, a tengerben úszó roppant méretű teknős hordozza hátán a három szent hegyet. Később ugyanilyen teknősszobrokat állítottak fel a folyópartokon is: a teknőst a folyami rakodópartok védőszellemeként tisztelték. Olyan hiedelem is élt, miszerint a nőstény teknős a hím részvétele nélkül is képes utódokat létrehozni, e tulajdonsága miatt, meglepőmódon felfokozott kéjvágyat tulajdonítottak neki, azzal a képességgel felruházva, hogy nőalakot öltve elcsábítja a férfiakat. A "teknőstojás" (guidan) kifejezés nagyon durva sértésnek számított, hiszen azt jelentette, hogy "fattyú". A "teknősúr" (guigong) kifejezés prostituált apjára utal. A kígyóval összefonódó teknős az észak szimbóluma.
A kínaiak nem javasolják, hogy üzletember háziállatként teknősbékát tartson, mert az üzletmenete lelassul.