Az embereket saját álmaik mindig is foglalkoztatták. Minden korban - legalább is majdnem mindegyikben - kísérleteztek az álom képeinek magyarázatával, megpróbálták megfejteni ennek a különös jelenségnek az összefüggését a realitással. Jelentését általában a jövőhöz kötötték. Az álomból való jóslás és az álom-magyarázat történetét szeretném az alábbiakban összefoglalni az ősi időktől napjainkig.

Őskor A primitív társadalmakban az ismétlődő álomjelenségeket azzal magyarázzák, hogy alvás alatt az alvó lelke elszabadul a testből, és máshol kóborol. Kóborlása során sok mindent lát, ezek az álomképek. Más szellemekkel is találkozik: elhaltak lelkeivel, vagyis kísértetekkel, esetleg istenekkel, akik neki tanácsokat, utasításokat adnak. Az álmoknak tehát informatív értéke van, olyan tudást közvetítenek, amihez az álmodó éber állapotban nem férhet hozzá. Érdekes, de nem véletlen, hogy már a primitív ember párhuzamot von a halál és az álmodás között. Mindkét esetben a lélek elhagyja a testet. Csak míg alvás közben a test elhagyása csak időleges, addig a halál után a lélek már nem tér vissza. A primitív népek felfogásában gyakori elképzelés, hogy egy testhez kettő vagy több lélek tartozik.

Ókor sumérok   Biblia     görögök     magyarok A sumér mitológiában is fontos szerepe van az alvásnak. Gilgamesben minden fontos esemény bekövetkezését egy-egy rávezető álom sejteti. Például Enkidu előre megálmodja halálát, melyet etikátlan cselekedetével érdemelt ki. Ugyanebben az eposzban egy álomfejtővel is találkozunk. Eabani, Gilgames kísérője alig tesz egyebet, mint a hős álmait magyarázza. A Biblia nevezetes álomfejtői - kiket éppen ez a képességük emel magas tisztességre - József, aki a fáraó álmát fejti meg és Dániel, Nabukodonozor királyét. Az álmokat itt is tanácsos érteni, egy bizonyos magasabb rendű tudás közvetítői. Gyakran Isten küldi oket (pl. Jákob álma). Isten - többek között - a látó embereken keresztül adja tudtára akaratát népének. A görög mitológiában Hypnosz az alvás, az álom szárnyas istene. (Lefelé fordított fáklyával kezében szokták ábrázolni.) Hypnosz a halál testvére, Thanatoszé. Ők az Éj gyermekei. A lenti sötét világban laknak, innen érkeznek az emberekhez az álmok is. Az álmokat két csoportba osztották, s ezek két különböző kapun keresztül jutnak el az emberekhez. A szarukapun járnak az igaz álmok, míg az elefántcsont kapun a csalóka álmok. A magyar mondakörben megemlíthetjük Emese álmát születendő gyermekéről. Emesét egy keselyű vagy sólyom szállta meg, fejét Emese keblére hajtotta. Emese méhéből ezután folyó eredt, amely idegen földön hatalmasodott el. Magyarázói jós álomnak tartották, amely arra utal, hogy Emese olyan fejedelmet fog szülni, ki elevezeti népét új hazájába, és akinek leszármazottjai dicső királyok lesznek. Emese fiát az álom után Álmosnak nevezte el.

Pszichológia   S. Freud 1856-1939 Osztrák elmeorvos. A pszichoanalizis kidolgozója. Személyiségfelfogása a személyiség három rétegét különíti el: ösztön-én, felettes-én, libido-fejlődés szakaszainak jelentőségét hangsúlyozta a felnőtt személyiség és zavarai alakulásában. Kultúraelmélete a tudattalan vágyak szublimációjának jelentőségét emeli ki az alkotások keletkezésében, s az emberi kultúrát az örömre törekvés és a társadalmi kontroll közötti állandó harcként fogja fel. Fontosabb művei: Az álomfejtés (1900) A mindennapi élet pszichopatológiája (1908) Pszichoanalízis (1910) Totem és tabu (1913) Bevezetés a pszichoanalízisbe (1916) Esszék (1982) Álomfejtés című könyvében kifejti, hogy mennyire fontos szerepe van életünkben a gyermekkornak. Véleménye szerint a korai gyermekkor traumatikus szituációiból eredeztethető a későbbi felnőttkori lelki zavarok nagy része. Ezek a traumatikus helyzetek gyakran a felnőttek szexuális provokációi, csábítási kísérletei, melyek - szerencsére - nem történnek meg, de tudat alatt azt kívánja az egyén, bár megtörténtek volna. Hasonló fantáziák jelennek meg álmokban is. Freud Az álomról címu tanulmányában írja, hogy a vágyteljesítést tartja az álmok legfontosabb funkciójának. Vágyaink gyakran ellentétben vannak megvalósulásukkal. A legtöbb, mivel valamilyen formában tiltott is, nem teljesülhet. Ezeket a vágyakat az álom teljesíti. Az álomnak kétféle tartalmát különbözteti meg: a manifeszt és a látens tartalmat. A manifeszt vagy nyilvánvaló álomtartalom az, amit látunk, amire emlékszünk, amit el tudunk mondani. Ide tartoznak a tulajdonképpeni álomesemények. A látens tartalom pedig a lappangó, ami az előbbi mögött van, amit az jelent: tudatalatti vágyaink. Az álommunka feladata, hogy a látens üzenetet manifeszt képekbe burkolja. Az így létrejövő álomképek álcázzák, elrejtik, felismerhetetlenné teszik az eredeti összefüggéseket. Az álom értelmezése tulajdonképpen dekódolás. Aki értelmezni szeretne egy álmot, annak vissza kell csinálni azt, amit az álommunka végzett. Az álommunka négyféle tevékenységgel homályosítja el a látens tartalmat. A következokkel: sűrítés, eltolás, képi megjelenítés és másodlagos megmunkálás. A sűrítés azt jelenti, hogy az álommunka kettő vagy több képzetet, amelyeknek van némi közös érintkezési pontjuk, összekapcsol, s a keletkező keverék-képzet, ami valamiféle metafora, asszociatív kapcsolatban van a látens tartalommal, tehát a jelentéssel. A második az eltolás: jelentős dolgokat az álomban közömbös dolgok helyettesítik. Mert a jelentős dolgok, amelyek az álom lappangó tartalmát képezik, fölizgatnák, esetleg föl is ébresztenék az álmodót. Mind a sűrítés, mind az eltolás eredménye, hogy a látens tartalom egy másik formát ölt, nem jelenik meg közvetlenül, csak szimbólumok formájában. Ezzel Jung fog behatóbban foglalkozni. Az álommunka végzi a képi megjelenítést is. Eredménye, hogy a gondolatok, képzetek vizuális formát öltenek. Freud hangsúlyozza, hogy az álmok jórészt vizuális képekből, látási tartalmú helyzetekből állnak. De Freud is észrevette, hogy az álomtartalom "...nem kizárólag helyzetekbol áll, vannak benne elszórtan be nem olvasztott vizuális képrészletek, beszédtöredékek, sot elfordítatlan gondolatmorzsák is." (Freud: Az álomról) Végül az álommunka tevékenységi körébe tartozik a másodlagos megmunkálás. Ezt a mechanizmust az álommunka utólag végzi. Magyarázó kísérlet betoldásokkal, apró változtatásokkal arra, hogy az álmot összefüggővé, a nappali logika számára elfogadhatóvá tegye. Nem minden álomban találjuk meg a nyomát.

C.G. Jung 1875-1961 svájci elmegyógyász. A pszichoanalízisnek S.Freud által képviselt fő vonalától elszakadó analitikus pszichológia kialakitója. Freuddal szemben nagy jelentőséget tulajdonitott a kollektiv tudattalannak, az emberiség közös gondolkodásmódját kifejező archetipusoknak és a személyiségben rejlő alternativ fejlődési utaknak. Művei: Emlékek, álmok, gondolatok (1987) A lélektani tipusok általános leirása (1988) Jung nem tartotta elfogadhatónak Freud elképzelését az álmok interpretálásáról. Szakítva Freuddal, új fejezeteket nyitott az álmok pszichológiai értelmezésében. Az ember ideális állapota a harmónia, a mentális stabilitás, amikor a psziché részei összhangban vannak egymással. Az álmok jelentőségét Jung abban látta, hogy rajtuk keresztül a tudattalan mint egy bölcs öreg vagy "jóakaratú hatalom" ellátja az álmodót hasznos tanácsokkal, figyelmezteti a fennálló veszélyekre. Az élet viharai, frusztrációs helyzetek, érzelmi megterhelés, irreális vágyak újra és újra kibillentik az egyént egyensúlyából. Az álmok funkciója az, hogy a személyiség ideális mentális állapotát visszaállítsa. Jung Freudnak nemcsak az álomelméletét tartotta egyoldalúnak, személyiségkoncepcióját is kibovítette. Freud szerint a személyiség hármas tagolódású. Három része az ego, a felettes én és a tudatalatti. Ez a tudatalatti az individuális tudattalan, személyes, azaz személyes tapasztalatokat tartalmaz. Jung ezt nem tartotta elegendőnek. Legnagyobb felfedezése az egyetemes, közös tudattalan - bevezeti a pszichológiába a kollektív tudattalan fogalmát, ami az ősi, prehisztorikus élmények lenyomata, melyet már az ősember is érzett. Öröklött struktúra, melyet a személyiség magában hordoz. Ősi, személytelen és történelmen kívüli, közös az egész emberiségben. Az emberiség évezredes tapasztalatát tartalmazza ősképek, mitológiai emlékképek, archetípusok formájában. Tudjuk, hogy mind az álomképek, mind pedig a különböző szimbólumokban megjelenő képek az ember szimbólumteremtő hajlamának spontán, nem tudatos megnyilvánulásai. Mivel a kollektív tudattalanból származnak, egyetemesek, megjelenési módjuktól függetlenek. Azaz akár álomban, akár műalkotásban bukkannak fel, ugyanarra a valóságmozzanatra utalnak.